Interjú Hunyi Zsolttal, a Pannonia Biztosítási Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatójával - I. rész

Kedves Zsolt, mesélj kérlek egy kicsit a pályafutásodról. Hogyan találkoztál a logisztika világával, mi vitt erre a pályára?

Kiskoromban határoztam el, hogy a szállítmányozással fogok foglalkozni, elsősorban azért, mert elég kevesen foglalkoztak vele, illetve a családban is voltak olyanok, akik ezzel foglalkoztak, és láttam, hogy milyen sikeresek benne. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan vonzó pálya, ami anyagilag is megéri, kevesen foglalkoznak vele, és hamar sikereket érhetek el.

Hunyi Zsolt

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi pályafutásod alatt?

Két dolog: az egyik, hogy Magyarországon egy egyedi online alkalmazást tudtam kifejleszteni, amit több szállítmányozó is sikeresen alkalmazott, és nem csak magyarok, hanem nemzetközi cégek is.

A másik pedig a könyvem, mert szerintem nincs olyan jellegű munka, még az oktatásban sem találkoztam olyan jellegű munkával, ami ilyen mélységekig foglalkozna a szállítmánybiztosítás gyakorlati részével. Sok van, ami kifejezetten a jogi részére koncentrál, ezekre inkább azt mondom, hogy jogászoknak készült szakkönyvek, de olyan ami kifejezetten szállítmányozóknak, vagy import-export cégeknek, logisztikai szolgáltatóknak készült volna, olyan nincs. Mivel ez egy nagy hiátus, és a biztosítás egyik lényege pont az oktatás és a tudatosság növelése, ezért hamarosan meg fog jelenni a bővített kiadása, ami már nem csak az árukár biztosításokról szól majd, hanem a logisztikai szolgáltatók/ szállítmányozók felelősségéről is, és a gyakori károkról, amik náluk előfordulnak. Kifejezetten a fuvarozókra is kitérek benne, és a fuvarozói felelősséggel kapcsolatos károkra. Jelenleg rendezés alatt vannak a kéziratok és bízom benne, hogy még idén megjelenhet a könyv is.

A munkád során már a kezdetekben foglalkoztál szállítmánybiztosításokkal, azonban ma már saját biztosítócéged van.

Kérlek meséld el a legextrémebb biztosítási eseményed, káreseményed?

Szerintem a legextrémebb kár az az volt, amikor egy cégnél az egyik ügyintéző úgy érezte, hogy most jó lenne szállítmánybiztosítást kötni arra a fuvarra amire egyébként nem szoktak. Szlovéniából jött az áru Magyarországra, tehát egy nagyon pici, rövid távról volt szó, és azelőtt sosem kötöttek szállítmánybiztosítást közútra, mondván hogy rövid az út, pár nap alatt ideér, minek? De akkor az ügyintézőnek volt egy olyan érzése, hogy erre neki biztosítást kell kötnie. És lám, kigyulladt a pótkocsi, keletkezett egy totálkár. Ennél extrémebb eset szerintem nem képzelhető el. De általában évente egy-két esetben előfordul, hogy a jármű pótkocsi, vagy a fék meghibásodása miatt tűz üt ki, és leég a komplett rakomány. Úgyhogy igen, érdemes biztosítást kötni, főleg azért, mert legtöbbször az áruérték pár ezrelékéről beszélünk, a biztosítási díj tekintetében, és én úgy gondolom, hogy ha egy pár ezrelékes többletköltséget nem bír el egy üzlet, akkor az az üzlet nem igazán életszerű.

2016- ban publikálták „A Szállítmánybiztosítás gyakorlata” címen egy gyakorlati útmutatónak szánt könyvedet.

Mit tanácsolsz azoknak a cégeknek, akik még nem olvasták, de nagy értékű szállítmányokat küldenek és fogadnak? Egyáltalán mi számít nagyértékűnek?

Nekem az a tapasztaltatom, hogy általában a cégek nagyon komoly munkát fektetnek magukba a termékeknek a beszerzésébe és az értékesítésébe, és gyakran nem gondolnak olyan apróságokra mint mondjuk a szállítmánybiztosítás, és úgy gondolják, hogy a szállítmányozó vagy a fuvarozó cég teljes mértékben felelős, ha a szállítás, fuvarozás során az áruban kár keletkezik. Sok mindenki számára egy meglepetés, ha káresemény történik, hogy nem kapnak teljesmértékű kártérítést, vagy elhúzódik, vagy a fuvarozó visszautasítja. A biztosítás az egy olyan „rejtett költség”, amit szintén érdemes figyelembe venniük. Én mindig arra bíztatom a szállítmányozókat, hogy ők is tanítsák, edukálják a partnereiket és mondják el nekik, hogy nem kötelező szállítmánybiztosítást kötni, de ha kötnek akkor sok minden problémától mentesülhetnek. Vannak olyan Incoterms paritások, mikor kötelező szállítmánybiztosítást kötni. Ilyenkor természetesen a vevő is, vagy ha akkreditíves fizetés van a bank is elvárja, hogy a biztosítási okmányokat csatolják, minden egyéb esetben ez egy önálló döntés kérdése. Azonban azt kockáztatja az illető, hogy vagy egy végtelenül elhúzódó pert, vagy pedig egy nehezen érvényesíthető kárigényt kell a fuvarozóval szemben érvényesítenie, vagy ha érvényesíti is, nem kapja meg azt az összeget, amibe az áru került neki. Hogy mi számít értékes árunak: legtöbbször a fuvarozói felelősség súlyfüggő. Én azt gondolom, hogy  a könnyű, de értékes árukat mindenképp érdemes biztosítani, és főleg hogyha a tengeren szállít valaki, akkor van olyan is, hogy közös hajókár hozzájárulás. Volt a Maersk Homan hajó balesete, ahol a közös árukár hozzájárulás az áruérték több mint 50% volt. Tehát valakinek alapesetben nem sérült meg az áruja, teljesen jól átvészelte, de a közös hajókár hozzájárulás miatt a hajóstársaság csak akkor szabadította fel az érkező kikötőben az áruját, ha a CIP, vagy CIF áruérték 50%-át befizette, vagy pedig a biztosítója garanciát vállalt a kifizetésre. Abban az esetben, ha valakinek nincs  biztosítása, akkor hirtelen ki kell fizetnie az áruérték felét. Elképzelhető, hogy valakinek egész élete során egyetlen egy káreseménye sem lesz, de az is elképzelhető, hogy akár az első fuvarnál probléma adódik.

Mi az a dolog, ami legtöbbször magával hozza a bajt, a közúti szállítások során? Rossz rögzítés? Hanyag rakodás?

A közúti fuvarozásnál a leggyakoribb a közúti baleset, ami általában a sofőr hibájából következik be, és a tűz. A vonatnál általában a gyűjtőben és ugyanígy a tengeri gyűjtőszállításban szoktak lenni problémák, ha FCL szállításról beszélünk, akkor kevesebb esemény szokott lenni, de ami történik az általában nagyobb. Ez a tapasztalat.

Hogyan tudjuk kiküszöbölni, az esetleges káreseményeket?

A káreseményeket kiküszöbölni szerintem első sorban a csomagolással, másrészt pedig a fuvarozó kiválasztásával lehet, mert ezen a kettőn nagyon sok múlik tapasztalatom szerint. A megfelelő fuvarozó az árunak megfelelő fuvarozásra is általában szokott tenni javaslatokat, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy nagyon nagy a felelőssége ebben a feladóknak is, tehát például aki  értékes számítógépalkatrészeket, számítógépeket visz, ahol az áruérték viszonylag magas, de a súly kicsi, ott kifejezetten nagyon komoly biztonsági előírásoknak kell, hogy megfeleljen az autó. Valamikor még a GPS-t is előírják, a nyomkövetést, azt, hogy legyen GPS a vontatóban és a pótkocsiban, vagy az áruban elrejtve. És ha esetleg eltűnik az áru akkor tudják, hogy hol van. Gyakori eset, hogy feltépik, vagy felnyitják a ponyvát, a sofőrt elaltatják altatógázzal. Elég durva lopási/rablási esetek szoktak lenni. Nagyon érdekes az is, hogy a közúti lopásoknál mostanában az élelmiszerek mennyire előtérbe helyeződtek és azt gondolom, hogy ez egy növekvő trend lesz az élelmiszerárak drágulásával, és a gazdasági nehézségek miatt bekövetkező elszegényedés következményeképpen. Véleményem szerint, a fuvarozás biztonsági kihívásai az elkövetkező időszakban nagyon nagy mértékben fognak emelkedni.

Mit tanácsolsz a kezdő fuvarosoknak / szállítmányozóknak, mire figyeljenek a biztosítások terén?

Mindenképpen javaslom, hogy szerezzék be, és olvassák el a könyvemet, mert abban elég részletesen beszélek erről. Ez a második kiadás kifejezetten nekik is szól. A biztosítás lehet egyébként egy elég nagy rejtett költség is. Mindig meg szoktak lepődni, a szállítmányozók is, hogy az fuvardíjhoz képest a biztosítási díj lehet ugyanakkora, mint a fuvardíj, hiszen a biztosítási díj az az áruhoz kapcsolódó kockázatoktól és az áru értékétől függ, míg a fuvardíjat súly és távolság alapján állapítják meg. Tehát almát hasonlítanak körtéhez, mégis, ha kijön a szám, meglepődnek, hogy a fuvardíj pl. 900, de hogy lehet akkor a biztosítási díj 1200. Most csak egy példát hoztam erre föl. Nem lehet a fuvardíjat a biztosítási díjjal összehasonlítani. Régen volt egy ilyen elképzelés, és nagyon sok téves elképzelés van a biztosítások terén az emberek fejében, hogy a biztosítási díj az mindig a fuvardíjnak egy kis törtrésze, de ez nem minden esetben igaz. Azt gondolom azonban, ha valaki egy nagyobb értékű árut szállít, és azt nem biztosítja akkor nagyon kockázatot vállal magára. Van az a szemlélet, hogy: Igen, de ha nem történik semmi, akkor ez egy kidobott pénz, viszont, ha meg történik akkor meg egy óriási veszteség érheti a vállalatot. És akkor itt térnék vissza arra, hogy mi számít értékesnek és mi nem: ez mindenkinek az egyéni fájdalomküszöbétől függ. Nekem van olyan biztosításom, amit a múlt héten kötöttek 600 eurós áruértékre, de van amikor fél millió, egy millió dollárra kötnek biztosításokat. Nyilván a fél-egymillió dollár az olyan jelentős összeg, ami már minden cég életében mindenképpen fájdalomküszöb feletti, de vannak olyan cégek, akiknek már a 600 euró is az, tehát egyéne válogatja. A másik pedig az, hogy fontos edukálni az embereket arról, hogy mire terjed ki a biztosítás, mire nem. A könyvemben egyébként részletesen foglalkozom ezzel.

Kicsit kanyarodjunk vissza hozzád.

Mivel foglalkozol, mikor nem az ügyvezetői székben ülsz? Van valami hobby-d?

Szeretek kicsit visszavonulni, és „lelkibb” dolgokkal foglalkozni, tehát a meditáció, önfelfedezés számomra egy nagyon fontos út. Voltam is Indiában és ott is sok mindent tanultam saját magamról meg a világról. Fontos, hogy hogyan látjuk a dolgokat, mert a mi megfigyeléseink alakítják a világot, meg az életeseményeket, amik körül vesznek. Ebben van választási lehetőségünk, de azt, hogy hogyan kell ezt csinálni, ezt a meditációs technikát úgy hívják, hogy karma jóga. Én csak ebben az egy rendszerben láttam meg a fantáziát. Nagyon sok jó tanácsot lehet kapni, meg nagyon sok jó pszichológus van, de ezt a gyakorlatot csak ez az egy módszer tanítja. Ez nem egy vallás, hanem azt mondta az a mester, akitől tanulok, hogy wellnesstevékenység.

Ha van bakancslistád, akkor kérlek mondj egy dolgot róla, ami elég őrült ahhoz, hogy meglepődjünk rajta.

Nagyon szeretek utazni. Az az álmom, hogy kötetlenül, egy szál bankkártyával a zsebemben a családommal a nyakamba vehessem a világot. Találomra kijelölni helyeket, egyik szigetről a másikra utazni és addig maradni, amíg csak jól esik.